Az élet 180 kilósan

Az élet 180 kilósan

Hát, ha valóban tudni szeretnéd milyen is 180 kilósan az élet, szerintem bújj bele egy buborékfociba, és próbálj hétköznapi tevékenységeket végezni. De szerintem belebújás nélkül sem nehéz elképzelni, mennyire bonyolulttá váltak ekkora súllyal a legalapvetőbb dolgok is. Ha az ember folyamatosan hízik, alattomosan szűkül az élettere. Először csak nem mersz beleülni a műanyag székekbe az utcán a kávéház előtt, aztán már nem tartasz a barátaiddal a közös programokra, mert tudod, hogy úgysem bírnád a tempót, majd végül már nem tudsz elmenni moziba vagy színházba sem, mert nem rád szabták a székek méretét. És minél kevesebb dolgot tudsz csinálni az evésen kívül, annál többet eszel, mert az azonnali vigaszt nyújt. Szerintem a kényszerevés a legdurvább addikció, és a legnehezebb róla leszokni, mert az evést soha nem lehet teljesen megszüntetni.

És végül, én legalábbis idáig jutottam, nem tudod kitörölni a feneked a nagydolgod után, mert nemes egyszerűséggel: nem érsz el odáig.  Nálam ez volt a legalja a történetnek. Ott álltam egy fél éves és egy két éves kislánnyal, szinte magatehetetlenül kövérre meghízva, és úgy döntöttem, hogy akkor innentől már lejjebb nem létezhet, tehát elindulok kifelé.

A folytatást kissé távolról kezdve,  innen üzenném Rubint Rékának, hogy óriási csalást követett el amikor a gyermekeit sitty-sutty világra hozta egy-egy császármetszést követően, ahelyett hogy legalább 12 órát vajúdott volna per gyerek, szülés közben dobhártyaszaggató sikolyokat hallatva.

Viccen kívül, mielőtt bárki ősanyának gondolna (semmi sem áll tőlem távolabb), én is császármetszéssel szültem a kislányaim, és még soha, egyetlen percig sem éreztem hiányát annak, hogy nem éltem át a vajúdás gyötrelmeit. Továbbmegyek, ha lehetne csettintéssel gyereket világra hozni, akkor azt választanám.:))

Szerintem a végeredmény a fontos, és szuper, hogy egyre könnyebben érhetjük el a mindenféle céljainkat a tudomány és a technika vívmányaival. Rékára azért térek vissza, mert video üzenetet küldött Vizl Péternek, akire talán emlékeztek a Nagy Fogyás című műsorból. Azt üzente neki, hogy ez egy gyenge/gyáva dolog, hogy gyomor bypass segítségével adta le a kilóit, ahelyett hogy legalább 3.567.825 Ft értékben fogyasztott volna UPDATE 1 termékeket céljai eléréséig (na jó, a mondat második felét már csak én költöttem hozzá).

Tehát, 180 kilóról 160-ra önerőből fogytam, 160 kilósan megműtöttek gyomor bypassal (kétszer is, mert elsőre elcseszték, de ez már részletkérdés). A műtét segítségével lefogytam 100 kilóra, és akkor kezdtem el sportolni. A legkisebb súlyom 84 kiló volt, most 95 kiló körül mozgok. Mindig arról álmodoztam, hogy azoknak a nőknek a táborába tartozzak, akik „csak” 10-15 kilót akarnak leadni, hát most megkaptam.:) A súlyommal való küzdelmeim tehát korántsem értek véget, bár már sokkal jobban megértem a lelki folyamatokat, hogy mit miért csinálok, mert hiszem, hogy a fogyás elsősorban lelki folyamat, a külső változása már csak egy tünet.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu