Azt gondolhatnánk az év végéhez közeledvén lassan elcsendesedik bennünk az esztendő minden búja, baja és öröme, hiszen ez az időszak már a lassú lezárásé, az értékelésé és számadásé. De nagyon úgy tűnik, hogy ezt csak mi gondoljuk így…

Mert valahogy nagyon nem úgy tűnik. Vagy nektek igen? Mi bárhova nézünk, valahogy mintha még és még és még kapna mindenki plusz feladatot, mintha azt láttatná egy ismeretlen erő a többséggel, hogy tessék még feladat. És még. Na meg még. Még mindig azt hiszed magadról, hogy türelmes vagy?

Valóban türelmes vagy? Vagy lehet, hogy egy nyugalmi időszak illúziója ez csupán és ahhoz korántsem elegendő, hogy a végső év végi mérleged jó szívvel zárd le? Vajon létezik elegendő türelem? Vagy már magához a türelem gyakorlásához is szükséges felhasználnunk a rendelkezésünkre álló készlet bizonyos hányadát?

Az év vége jó. Egy új kezdődik, előtte pedig ünneplünk, sőt a fordulópontnál is így aztán ha ha igazán elmélyülünk magunkban rá kell jönnünk, hogy ez egy ünnepi időszak többségünk számára és mint ilyen, csupán jókedvre adhat okot.

Ahhoz pedig ugye nem kell olyan sok türelem.

Hiszen a körülményeinket mi magunk alakítjuk.