Ez a hét a felismerések hete lehet mindenki számára. Persze, csak ha kellően odafigyelsz. Jelen vagy. Önmagadban.

Az élet megannyi meglepetést, fordulatot vagy jelet küld mindannyiunknak. Mindegy, hogy éppen egyedül vagyunk vagy kapcsolatban, szeretjük a munkánkat vagy már a hátunk közepére sem kívánjuk, sok barátunk van vagy talán jó, ha egy is akad. Mindenkinek érkeznek értelmezendő szituációk az életébe, amelyekkel vagy kezdünk valamit. Vagy nem.

A felismerés, az a nehéz. Felismerni, hogy az adott helyzet vagy szituáció éppen az, amire most figyelnünk kell. Talán éppen ezért jó, ha mindig figyelünk. Légy éber a saját életedre – de sokszor hallottam ezt életem egy bizonyos időszakában.

Légy éber – akkor még nem is értettem teljesen. Ma már tudom mit is jelent ezt a rövid mondat: mindig legyél képes megállni egy pillanatra és hátra lépni egy lépést a saját életedtől. Mert csak így láthatod tisztán. Így feded fel a saját vakfoltjaid, melyeket a körön belülről nem láthatsz. Ha pedig már a vakfolt megvan, az éberrség aktív, akkor tudni fogod hogy mi miért történik és melyek azok a helyzetek, amelyeket valóban mélyebben kell értelmezni, míg másokat szimplán csak megélni kell, mindenféle mélyfilozófiai magyarázkodás nélkül.

Ha pedig így cselekszel, látni fogsz. Rálátni. Önmagadra. Az életedre. A cselekedeteidre.

A magányodra. A félelmeidre. A bátorságodra. A szabadságodra. A szerelmedre. Melyek mind-mind ott dobognak benned folyton-folyvást, újra és újra másodpercek tizedrészéig átvéve az irányítást az életed felett, így terelve téged azon irányba, mely akárhogyan is, de elkerülhetetlen.

Mert vannak dolgok, melyeket meg kell élni. Megélheted jól vagy rosszul, haraggal vagy örömmel és tulajdonképpen mindegy is, hogy melyikkel teszed. A lényeg, hogy megengeded-e magadnak a valódi megélést?

Bármi is legyen az.

Engedd meg. Éld meg. Haladj tovább.

Ami marad, az a felismerés.